Hatodik nap: Salzburg

Tegnap éjjel még lefekvés előtt rápillantottam a facebookra, és meglepetten láttam, hogy egy nagyon kedves baráti házaspár aznap éppen Salzburgról tett fel képeket. Ma délelőtt sikerült egymást telefonon megtalálni, és kiderült, hogy a mai nap még itt vannak, így megbeszéltük, hogy dél körül egy kis időt együtt fogunk tölteni.
Jól ki akartuk használni az időt, így már elég korán bementünk a városba. Egy busznak éppen a szállásunk közelében volt a végállomása, és azzal egészen a belvárosig be tudtunk menni. Első ránézésre láttuk, hogy mennyire hangulatos helyen vagyunk, nem véletlen, hogy a város az Unesco világörökség része. Öt hegy veszi körül a várost, az Untersberg, Mönchsberg, Kapuzinerberg, Nonnberg és a Gaisberg.

A legszembetűnőbb a Mönchsberg csúcsán álló Hochensalzburg erődítmény.

A város közepén kanyarog a mi Dunánkhoz hasonlóan a Salzach folyó. A város óvárosi része elég kicsi, lábon bejárható.

Először a gyönyörű katedrálist néztük meg,

 

majd próbáltunk egy Salzburg kártyát venni, amivel elég sok pénzt meg lehet spórolni, ha több mindent akart megnézni az ember. Mivel a túrista iroda még zárva volt, egy hotelben próbálkoztunk, és szerencsével is jártunk. 

 

Miután már volt kártyánk, megkerestük a siklót, amivel sokkal kényelmesebben mehettünk fel a várba, mintha gyalogolnunk kellett volna.
Gyönyörködtünk az előttünk elterülő kilátásban,

sétáltunk a vár udvaron,

megnéztük, amit tudtunk. Fél 11 környékén már lefelé siklóztunk, 

és Mozart szülőháza felé vettük az irányt. Végigsétáltunk a termeken, és részletesen megismerkedhedtünk Mozart életével, képeken, leírásokon, festményeken, használati tárgyakon keresztül. Hihetetlen képességekkel megáldott genius volt, mi mindenre lehetett volna még képes, ha sajnálatos módon egy 15 napon keresztül tartó láz következtében nem hal meg 35 éves korában!

Ez egy "lakatos" híd

Jól sikerült időzítenünk, mire végeztünk, már éppen mehettünk a hajóállomásra, ahol barátainkkal megbeszéltük a találkozót. Nagyon örültünk egymásnak, hiszen mennyi a valószínűsége annak, hogy megbeszélés és egymás tudtán kívül éppen ugyanakkor, ugyanabban a városban tartózkodjunk? Gyakorlatilag nagyon kevés és nekünk mégis sikerült.

Egy sétahajókázásra mentünk a Salzach folyón, ahol élvezhettük a látványt, a kellemes szellőt a ma is fojtogató melegben, na meg természetesen egymás társaságát.

Amikor már nem volt olyan sok látvány a part közelében, megmutatták mire képes a hajó teljes gőzzel az egyébként igencsak gyors árral szemben. Legalább 30 km/óra sebességgel "száguldottunk", majd visszafordultunk. Kikötés előtt még egy extra ráadást kaptunk, a hajó a folyó közepén egy felcsendülő keringő hangjára el kezdett forogni, először egyik irányba, majd nehogy nagyon elszédüljünk, a másik irányba is. Nagyon élveztük ezt a kis ráadást is.

Ezután még eldöntöttük, hogy együtt elmegyünk az Untersbergbahn állomásra, ahonnan fel tudunk "libegni" a hegycsúcsra, és 1800 méter magasságból letekinteni a városra és a környező hegyekre, tavakra. A Mirabell kert közelében felszálltunk a 25-ös buszra, ami elvitt bennünket a színhelyre, és egy kis várakozás után már bezsúfolódhadtunk a felvonóba. Bámulatos volt az út fölfelé, igyekeztünk minden irányba nyújtogatni a nyakunkat, hogy minél többet láthassunk a körülöttünk lévő csodából. Hogy az élmény még izgalmasabb legyen, az út folyamán a 2 tartóoszlopnál jó nagyot zökkent és kissé kilengett a felvonó. Minden egyes alkalommal csak csodálom, hogy ezek a kötelek, annak ellenére, hogy olyan ritkán vannak alátámasztva, mégis nem nyúlnak ki, nem szakadnak le, stb. Bár 1800 méter magasságra mentünk, a két vége között mindössze két oszlop volt!  
Indulás előtt meglepődve láttuk a kiíráson, hogy odafönt mindössze 14 fok van! Nem akartuk elhinni, hisz lent a városban legalább 32 fok volt, és az eddigi tapasztalataink azt mutatták hogy a csúcsokon is szinte alig volt hűvösebb, mint lent. Még szerencse, hogy nem volt nálunk semmi extra ruhadarab, amit felcipeltünk volna, mert nem volt igaz a 14 fok. Egy kicsit talán hűvősebb lehetett, de még mindig melegünk volt.

A látvány itt is nagyon szép volt, bár némelyik távoli magas hegycsúcs felhőben és párában volt.

Felsétáltunk egy pár métert a Geiereck csúcsán lévő kereszthez, nem győztünk betelni a látottakkal.

A kereszt közelében sok kis fekete holló próbált a túristáktól élelmet koldulni, némelyek még az ember tenyeréből is elvették, ha kaptak valamit. Még egy kicsit sétáltunk, aztán elváltunk barátainktól, mert nekik lassan indulni kellett vissza Magyarországra, 

 
  




mi 
pedig Vilmossal még meghódítottuk a kicsit magasabban, 1856 méter magasan lévő Hochthron csúcsot is. Mivel már az innivalónk is elfogyott, alig vártuk, hogy a gyönyörű kilátás mellett szomjunkat csillapíthassuk.

Hamarosan vissza kellett térni a magasságokból, (ha nem akartunk gyalog lejönni), és leérve azonnal mellbevágott bennünket a hőség. Örültünk, hogy odafent egy kicsit kellemesebb volt a klíma, és hogy a legmelegebb órákról elmenekülhettünk a városból.

Visszabuszoztunk a belvárosba, és még a Mirabell kertbe benéztünk. Nagyon szép virágos park, csak árnyék nem nagyon volt benne. 

 

Még sétálgattunk egy darabig, aztán inkább betértünk egy kellemes, hűs kávézóba.

Dirndl ruha

Feltűnt, hogy estefelé, már szinte mindenki nagyon szépen felöltözve sétálgatott, legtöbbjük a tipikus tiroli dirndl ruhában, kis köténykével, a férfiak pedig hasított bőr rövidnadrágban.



 











Mivel már egy kicsit elviselhetőbb volt a hőmérséklet, így kifáradásig sétálgattunk.

 


Nem akartuk elhinni, amikor több háznak a tetején olyan kiírásokat láttunk, hogy 1200 vagy 1300 valahányban épültek. Ennyire régi város lenne? És ilyen jó állapotban sikerült megőrizniük a házakat?

Amikor már jártányi erőnk sem volt, bekaptunk egy könnyű vacsorát, aztán visszatértünk a szállásunkra, ahol még egy éjszakát töltünk.