Harmadik nap: Bad Ischl - Hallstatt

Már éjszaka el kezdett esni az eső, és reménykedtem, hogy reggelig el fog állni, és újból szép idő lesz. Hát sajnos nem így történt! Reggelre nem hogy esett, de szakadt az eső! Mindenütt sűrű, sötét felhők, minden hegy ködben, a tegnapi szép kilátásból semmit sem láttunk. A dolgok efféle alakulása egy "kissé" elkedvetlenített, mert a mai napra csupa olyan programok voltak betervezve, amihez jó idő kellett volna. Délelőtt és délután is libegővel akartunk feljutni hegycsúcsokra, gyönyörködni a kilátásokban, illetve a Hallstatt tavon is akartunk hajókázni. Hát szakadó esőben egyik sem jelentett volna élvezetet! Annyi szerencsénk volt, hogy még egy éjszakát ezen a szálláson töltünk, így ha holnap jó idő lesz, akkor talán még lehetőségünk lesz ezek egy részét bepótolni. Persze nem olyan egyszerű a helyzet, mert akkor a következő nap programja marad el, tehát mindenképpen kompromisszumra lesz szükség, hogy mi az, amit kihagyjunk, és mi az amit feltétlen teljesítsünk.

Na mindegy, nem bonyolítom tovább a helyzetet, végül is elautóztunk Bad Ischl városkába (ahol egyébként holnap fogunk megszállni), és megnézhtük a Kaiser Villát.

Ez Ferenc József nyári rezidenciája volt, amit még eljegyzési ajándékkét kapott anyjától, és 60 éven keresztül rendületlenül ott töltötte a nyarait. Ha igazak a pletykák, Sissinek nem volt a kedvenc helye. Bár a vezetett túra csak német nyelven hangzott el, de legalább kaptunk egy leírást a főbb érdekességekről, magyar nyelven. (Egyébként csak érdekességként jegyezném meg, hogy míg Angliában szinte mindenhol minden fontosabb dolog, információ legalább három nyelven van kiírva, addig Ausztriában németen kívül nem látunk nagyon más kiírást, még az is luxusnak tűnik, hogy egy étteremben legyen angol nyelvű menü.)
Maga a palota nem annyira fényűző, bizonyos helyiségek, mint pl. Ferenc József hálószobája, kifejezetten puritánnak tűnt. Némi információt szereztünk a királyi család életéről, bár a túravezető hölgy sokkal több információt közölt németül, mint ami a mi leírásunkban volt. Hát így jár az, aki nem tud németül. 

Még a villa látogatása előtt volt egy kis időnk a kertet is megnézni, ami bár szépnek mondható, de meg sem közelíti azokat a szép kerteket, amiket Angliában lehet látni.

Sajnos az eső még akkor sem állt el, amikor végeztünk a villa látogatásával, de azért körbesétáltunk a kisvárosban.

Valahogy nem tette azt a benyomást ránk, amire számítottunk. Egy császári várost sokkal szebbnek, hangulatosabbnak képzeltünk.

 



Vagy az időjárás is befolyásolt bennünket?

Szerettünk volna egy jó kávét inni egy hangulatos helyen, két kávézót találtunk, ahol a kávék mellett finomabbnál finomabb sütemények kellették magukat, de mindkettő tömve volt, egyetlen üres asztalt sem lehetett találni. Aztán jobban megnézve az üvegpult mögött sorakozó süteményeket, döbbenten láttam, hogy a legtöbben, különösen a gyümölcsöseken, hemzsegtek a darazsak! Hát egy fokkal jobb, mintha legyek lettek volna rajtuk, de ez is kellőképpen elvette a kedvem a süteményezéstől. Egyébként más nem is volt nyitva. Tehát Magyarország nincs egyedül a vasárnapi zárvatartással!

 

Amikor már nem igazán tudtunk mit csinálni, elmentünk Hallstattba, ahol ma hajókázni akartunk, hogy ha hajókázni nem is tudunk, de legalább sétáljunk ebben a hangulatos kis faluban.

Vélemények szerint ez Ausztria legrégebbi és legtöbbet fényképezett faluja. Hamarosan mi is megértettük, hogy miért. Bár a tó körül levő hegyek még most is felhőben, ködben voltak, az eső még mindig esett, de ahhoz nem fért kétség, hogy ez egy gyönyörű alpesi falu.

Mivel a vízpart és a meredek hegyoldal között igen kicsi a távolság, a házak szinte egymás tetejére épültek!  Ha valaki nemcsak a legelső sor házai mellett akar sétálni, akkor bizony lépcsőzésben nincs hiány! A falu a gazdagságát a helyi, a világ legrégebbi sóbányájából szerezte. Bár látogatható a bánya, mégis nem éreztünk különösebb kedvet a meglátogatására.

 

 

Legnagyobb örömünkre időközben az eső elállt, a felhők is kezdtek ritkulni, és már egy kicsit többet láttunk a környező hegyekből.

Miután már oda-vissza bejártuk a kis falut, és beteltünk a fényképezéssel is, úgy gondoltuk, a délelőtti elmaradt tervünk egy részét teljesíthetjük. Elautóztunk a Gosau tóhoz, és ha a libegőzésre már nem is kerülhetett sor, de a tavat legalább még megkerülhettük.

Ez egy kicsiny hegyi tó, ami nemcsak egy természeti szépség, hanem arról is híres, hogy annyira tiszta a vize, hogy akár inni is lehetne belőle.

  




A tó csodálatos látvány, a Salzkammerguti magas hegyekkel körülvéve, melyeknek teteje mintha ki lenne csipkézve.

Bár az idő még nem tisztult ki teljesen, a felhők időnként mégis megengedték egyik-másik hegycsúcsot meglátnunk. Az út a tó körül mindössze 4 km, könnyű séta, de igazán élvezetes volt.

Hát ennyi fért a mai napunkba. Estére már némely hegycsúcson a nap is sütött, egyre kevesebb felhő volt az égen. Reménykedünk, hogy a holnapi nap újból szép napsütésre fogunk ébredni.